Együtt megérteni, mi történik.

Sokféleképpen juthatunk el odáig, hogy pszichológus segítségét keressük. Lehet, hogy egy gyermekért aggódunk, aki szorongóbbá, indulatosabbá vagy visszahúzódóbbá vált, nehezebben találja a helyét a kortársai között, vagy egyszerűen azt érezzük szülőként, hogy valami most nehéz neki. Serdülőkorban gyakran a kapcsolatok, az önértékelés, az identitás, a leválás vagy az érzelmek intenzitása válik nehezebben kezelhetővé. Felnőttként pedig lehet, hogy egy élethelyzetben akadtunk el, visszatérően ugyanazokban a kapcsolati helyzetekben találjuk magunkat, nehéz közel kerülni vagy határt tartani, esetleg egyszerűen szeretnénk jobban érteni, miért működünk úgy, ahogyan.

Gondolkodásomban meghatározó a fejlődési, kapcsolati, interakciós-tranzakciós és rendszerszemlélet. A nehézségeket ezért nem önmagukban nézem: fontos számomra az ember fejlődéstörténete, aktuális élethelyzete, kapcsolatai és az a családi, kortárs, iskolai vagy munkahelyi környezet is, amelyben él.

Gyermekeknél különösen fontosnak tartom annak megértését, mit próbál elmondani a viselkedésük akkor is, amikor még nem tudják szavakkal elmondani, mi történik bennük. Hol tartanak a fejlődésükben? Hogyan élik meg önmagukat és másokat? Mi jelent számukra biztonságot, és mi terheli meg őket?

Közel áll hozzám a kötődés és a mentalizáció szempontjait is figyelembe vevő kapcsolati és pszichodinamikus gondolkodás. A pszichológiai kapcsolat számomra nem pusztán a problémákról való beszélgetés helye, hanem olyan közös tér is, amelyben új tapasztalatok, új megértések és idővel új működésmódok születhetnek.

A szülőkkel való együttműködés a gyermekkel végzett munka fontos része. Sokszor nem az a cél, hogy valaki „jobban neveljen”, hanem hogy érthetőbbé váljon, mi történik kettőjük között. Különösen fontosnak érzem ezt akkor, amikor egy gyermek fejlődése eltér a várttól vagy neurodivergens.

Felnőttekkel dolgozva is érdekel, hogyan kapcsolódnak jelenlegi érzéseink, kapcsolataink és visszatérő működésmódjaink korábbi tapasztalatainkhoz. A múlt megértése azonban számomra nem önmagáért való cél: azt keressük, hogyan segíthet mindez nagyobb szabadsággal jelen lenni a saját életünkben és kapcsolatainkban.

A pszichológiai munkára közös gondolkodásként tekintek: hogy együtt váljon érthetőbbé, mi történik, hogyan jutottunk ide, mi tartja fenn a nehézséget, és mi segíthet abban, hogy valami másképp lehessen.